A farkas az egyik legalkalmazkodóképesebb ragadozó. Életmódját legfőképpen a környezete adottságaihoz igazítja. Általában rendkívül jól szocializált falkában él. A falkában az egyedek szoros egységet alkotnak, de emellett megőrzik az egyéniségüket is. A falka tagjai rendszerint rokoni kapcsolatban állnak egymással, az alfa pár és az utódaik alkotják. Táplálékukat közösen szerzik meg, így lehetőségük van nagyobb prédák elejtésére is. A csoport létszáma a terület nagyságától, és a rendelkezésre álló tápláléktól függően 2-36 lehet, de általában csak 5-9 tagból áll.
A falkában szigorú hierarchia uralkodik. A ranglétra csúcsán az alfa hím és párja foglal helyet. Ha a vezérrel valami történik, akkor a rangban utána következő egyed foglalja el a helyét.
A farkasok területtartó állatok. A területük a falka létszámától függően 100-300 km2. A territorium határait nem ellenőrzik rendszeresen, a határokat a szomszédos falkák kölcsönösen elismerik. Tavasszal és nyáron, a kölykök felnövekedéséig egy kisebb, területen mozognak, ősszel és télen azonban hatalmas távolságokat is bejárhatnak táplálék után kutatva. Ilyenkor akár 200 km-t is megtehetnek egyetlen éjszaka alatt. A területen mindig van egy elléshez használt vacok, és több, gyakran használt útvonal és találkozópont. A domináns egyedek az útvonalakat és a területük határát megjelölik a vizeletükkel, és a talpukon található illatmirigyekkel. Általában 250 m-enként van egy-egy szagjel, területhatár és elágazások közelében ennél jóval sűrűbben. A szegjelekből a farkasok egy „térképet” állítanak össze a fejükben, így képesek az útvonalak levágására, rövidítésére, ha éppen erre szükségük van. A területüket hevesen védik a betolakodóktól. Az összecsapások olykor tragikusan is végződhetnek. A territoriumok határain egy kb. 1 km-es sávban található a határzóna, amit a szomszédos falkák közösen használnak, valamint a magányos példányok is ezen a területen portyáznak.