A falkában vadászó farkasok önmaguknál sokkal nagyobb prédát is képesek elejteni, mint például a jávorszarvas és a gímszarvas. A döghúst sem vetik meg, gyakran közös erővel próbálják elűzni a többi farkast, a medvéket, vagy a pumákat a frissen ejtett zsákmányuk mellől. A települések szeméttelepein is gyakran megjelennek. A magányos egyedek kisebb állatokra vadásznak, rágcsálókra, madarakra, rovarokra, rákokra. A háziállatok könnyű prédának bizonyulnak, ezért ha őrizetlenül maradnak, a farkasok megtámadhatják őket. Emiatt kezdődött el üldözésük és irtásuk. A jószágok megfelelő őrzésével meg lehetne akadályozni a farkasok támadásait.
Említésre méltó a farkasfalka szervezett vadásztechnikája. A vadászat során hosszú ideig követik, olykor meg is hajtják a növényevő csordákat, így könnyebben ki tudják szúrni a beteg, sérült, öreg, vagy legyengült egyedeket. Ezután a kiszemelt zsákmányt leszakítják a csordától, majd körülveszik, és leterítik.
A támadást és a vadászatot mindig az alfa hím indítja meg. A hatékony vadászathoz elengedhetetlen az, hogy a falkatagok figyeljenek és kommunikáljanak egymással.
A táplálék felosztása rangsor szerint történik. Legelőször az alfa pár táplálkozik, majd ezután a többi egyed a rangjuk szerint. Egy farkas egyszerre akár 9 kg húst is képes elfogyasztani.