Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Keleti (kanadai) erdei farkas (Canis lupus lycaon)
A szürke farkas észak-amerikai alfaja. A legelső szürke farkas alfaj, 1775-ben azonosították Észak-Amerikában. Timber wolfként is emlegetik. Egykor hatalmas területen elterjedt volt, az Egyesült Államok keleti részétől egészen Floridáig. Mára jelentősen visszaszorult, már csak Kanada déli részén, valamint Michigan és Wisconsin államban fordul elő. Állománya végveszélybe került. Főként a sűrű, zavartalan fenyveserdőkben él a Nagy Tavak, Délkelet-Ontario és Délnyugat-Quebec régiói körül. A legnagyobb számban az Algonguin Parkban fordulnak elő, Ontarióban. Az egyik legnagyobb termetű farkasalfaj. Testhossza 158-174 cm, marmagassága 60-90 cm, tömege 23-45 kg. Egy átlagos felnőtt hím 34 kg, a nőstény 27 kg. Színük változó, a fehértől a feketéig bármilyen színárnyalatban előfordulhatnak, leggyakrabban azonban barnás színezetűek. Pofájuk gyakran vöröses-barna színű, lábaik fehér vagy szürke, míg hátukon fekete színűek lehetnek. A falka területe 20-120 négyzetméter között változhat. Tápláléka télen nagyvadak, mint például jávorszarvas, karibu, nyáron kisebb rágcsálók, halak, madarak. A szaporodási idő a tél végén kezdődik. A többi farkashoz hasonlóan csak a domináns pár szaporodik. 63 napos vemhesség után 5-6 süket és vak kölyök jön világra, tömegük kb. 0,5 kg. Hat hét elteltével a fiatalok átállnak a szilárd táplálék fogyasztására, amit a falka minden tagja szállít nekik. Nyár végére teljesen önállóak lesznek, és csatlakoznak a falkához a vadászatok során. Ugyanúgy, mint a legtöbb rokonára, a keleti erdei farkas is összetűzésbe került az emberekkel, amiben sajnos ő maradt alul. Az 1900-as évek elején kihalt, mára teljes élőhelyének már csak 3%-án fordul elő. Figyelő falka (Forrás: http://imagecache2.allposters.com/images/GB/PH0288.jpg)

Labrador farkas (Canis lupus labradorius)
A szürke-farkas észak-amerikai alfaja. Kanadában, a Labrador-félsziget vidékén és Quebec északi részén él. Közepes termetű alfaj, színe sötétszürkétől majdnem fehérig változhat. Állománya végveszélyben van!

Mackenzie tundra farkas (Canis lupus mackenzii)
A szürke farkas észak-amerikai alfaja. Közepes termetű, színe a feketétől a fehérig változhat. A Mackenzie-folyó partján és a Nagy Medve-tó déli részél honos. Mackenzie tundra farkas (Forrás: http://www.wolfmountain.com/istasbody2004.JPG)

Mackenzie-völgyi farkas(Canis lupus occidentalis)
A szürke farkas észak-amerikai alfaja. 1829-ben Sir John Richardson jegyezte le, mint alfajt. A Mackenzie folyó felső területein él, Kanada nyugati részén és Alaszka területén. 1995-96-ban Kanadából a Yellowstone Nemzeti Parkba telepítettek néhány családot. A falka általában 6-12 egyedből áll, de néhány csoport elérheti a 20-30 főt is. Területük Alaszkában kb. 900 négyzetkilométer. Nagy termetű, színe változatos, a feketétől a majdnem tiszta fehérig. Tömege átlagosan 50-70 kg, marmagassága 80-90 cm, testhossz 158-220 cm. Lábuk hosszú és erős, így a mély hóban akár 100 km-t is meg tudnak tenni. Sebességük rövid távon eléri akár a 60 km/h-s sebességet is. Állkapcsa és nyakizma erőteljes, így képes önmaguknál sokkal nagyobb zsákmányt is a földre rántani. Tápláléka legjavát nagyobb testű növényevők teszik ki, mint pl. a bölény, a jávorszarvas, a karibu, a pézsmatulok, és a hegyi kecske. Ezen kívül kisebb rágcsálókat, mezei egere, mókust, hódot, lemminget, és lazacot is fog magának. A párzási idő általában februárban történik. Csak a domináns pár szaporodik. A vemhességi idő 63 nap, 4-6 kölyök jön a világra. 4-6 hetesen már elhagyják a barlangot, és együtt vándorolnak a falkával. 6-8 hónap alatt teljesen önállóvá válnak, és 22 hónaposan lesznek ivarérettek. Az emberi tevékenység és a vadászat a Mackenzie-völgyi farkast is veszélyezteti. Az Alaszkában élő populációt 2006-ban 7000 és 10 000 közötti egyedre becsülték. Állománya jelenleg növekszik, de még mindig veszélyeztetettnek számít, ugyanis illegálisan még mindig tart a vadászat. Fekete színváltozat ( http://bp2.blogger.com/_gGLVL4FJpmM/SH-Zr2pi7tI/AAAAAAAAA-8/fIIZkBbTWAU/s1600-h/Canis+lupus+occidentalis.jpg) Szürke színváltozat (Forrás: http://cudnatury.blox.pl/resource/Canis_lupus_OCCIDENTALIS.jpg)

Mexikói farkas (Canis lupus baileyi)
A szürke farkas legdélebbre élő észak-amerikai alfaja. Az amerikai farkasok közül ő a legkisebb, testhossza 170 cm, tömege 23-41 kg. Színe túlnyomó részt barna, szürkésbarna és rozsdabarna árnyalattal. Ők rendelkeznek a legnagyobb sörénnyel az összes alfaj közül. Füleinek és farkának vége és a lábai vége többnyire fekete. Testéhez képest hosszú lábai vannak, így elég karcsú megjelenésű. Fogságban akár 15 évig is elél. Testhossza 125-160 cm, marmagasság 60-80 cm, tömege 25-45 kg. A falka egy párból, és a kölykeikből áll. A falka minden tagja segít a fiatalok nevelésében. Élőhelye hajdan kiterjedt Új-Mexikóra és Arizonára is, ám mára már csak Sierra Madre-ban és környékén fordul elő. A száraz, sivatagos vidékeket kerüli, a réteket, erdőket részesíti előnyben. Sajnos kihalófélben van, már csak fogságban találkozhatunk vele. 1960-ban lőtték le az utolsó vadon élő egyedet. Szerencsére elkezdték fogságban szaporítani. Jelenleg mintegy 200 egyed él az Egyesült Államok és Mexikó mintegy 40 állatkertjében. Az 1990-es években indult meg a visszatelepítés. 1998 márciusában 34 mexikói farkast engedtek szabadon Arizona délnyugati részén. Az elengedett példányok közül 5-öt lelőttek, egyet autó ütött el, egy eltűnt, öt pedig visszatért az elengedés előtti szoktató területre. 2002-ben újabb farkasokat engedtek szabadon Arizonában és az Apacs Nemzeti Parkban. Mexikói farkas (Forrás: http://farm1.static.flickr.com/194/518073579_339a68bdfc.jpg)

Sarki farkas (Canis lupus arctos)
A szürke farkas amerikai alfaja. Kanadában, a Melville és Ellesmere közötti szigeteken él, valamint előfordul Grönland északi és északkeleti részénél is. A sarki farkas nagy mértékben alkalmazkodott a sarkvidéki környezethez, azért bizonyos tulajdonságaiban eltér a többi farkasalfajtól. Bundája tömött és teljesen fehér, csak a hátán található sötétebb színárnyalatú szőr. Fülei rövidebbek és lekerekített végű, lábai is rövidebb, mint a többi alfajé. Testalkatuk zömök, súlyuk 50-80 kg között mozog. Marmagassága 65-80 cm, testhosszuk 90-150 cm. A sarki farkasoknál sokkal erősebb a falkaösztön, mint a többi farkasalfajnál, hiszen az élőhely zordsága miatt egy magányos farkas nem bírná ki sokáig. Egy falkában általában 7-10 egyed él, de nagyobb, akár 30 fős falkák is előfordulhatnak. A falka vadászterülete 1300 és 1600 négyzetkilométer között van. Táplálékkeresés közben akár napi 30 km-t is megtehetnek. Táplálékuk között megtalálható a pézsmatulok, a rénszarvas, a lemming, a sarki nyúl, és más kisebb rágcsálók, madarak. Többnyire falkában vadásznak, de egy magányos egyed is képes leteríteni egy rénszarvast. Sarki farkas falka (Forrás: http://www.petandwildlife.com/wolves/images/articles/arctic_wolves_400x269.jpg)

Vancouver szigeti farkas (Canis lupus crassodon)
A szürke farkas észak-amerikai alfaja. Kizárólag Kanada délnyugati részén, a Vancouver-szigeten él. Közepes termetű, szürkés-fekete vagy fehér színű. 5-35 tagú falkában él. Állománya végveszélyben van, jelenleg mintegy 200 egyed él szabadon. Fő tápláléka a kolumbiai fekete szarvas és a jávorszarvas.   Vancouver-szigeti farkas (Forrás: http://www.conservationeconomy.net/pattern_images/photo19.jpg)

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk