Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Orosz farkas (Canis lupus communis)
A szürke farkas eurázsiai alfaja. Oroszország középső részén él. Nagy termetű, tömege 30-80 kg, a hímek átlagosan 45 kg-ot nyomnak, a nőstények pedig 23-55 kg-ot. A XX. század elején az újonnan alakított szovjet kormány a farkasok kipusztítását szorgalmazta. A terveikben sem a farkasoknak, sem más ragadozóknak nem volt helyük, így a farkasok tömeges mészárlása megkezdődött, és ez a mozgalom okozta például a Kaszpi-tigris kipusztulását is. A világháború ideje alatt a farkasok irtása háttérbe szorult, így az állomány növekedésnek indult. A világháború után ismét elkezdődött az irtásuk. 1945-ben mintegy 62 700 farkast mészároltak le, és ez az elkövetkező években is így folytatódott. 1946-ban 58 700, 1947-ben 57 600, 1948-49-ben 55 300 farkas esett áldozatul a kíméletlen vadászatnak. 1950 és 1954 között is átlagosan 50 000 farkast öltek meg. Az orosz farkas a túlélését javarészt annak köszönheti, hogy hatalmas területek maradtak még emberi tevékenységtől mentesen. Az 1970-es évektől az 1990-es évekig az emberek hozzáállása kezdett megváltozni, elkezdték a farkast a védelmükbe venni. Ennek ellenére még napjainkban is évente kb. 15 000 farkast ölnek meg a szőrmekereskedelem, és a féktelen gyűlölet miatt. Orosz farkas (Forrás: http://farm1.static.flickr.com/179/385415897_2ff03ede59.jpg?v=0)

Sztyeppei farkas (Canis lupus campestris)
A szürke farkas eurázsiai alfaja. Kis termetű, szőre rövid, szürke színű. Közép-Ázsia sztyeppéin él, a Fekete-tenger és a Kaszpi-tó között. Sajnos ez az alfaj is kihalófélben van. Sztyeppi farkas kölykével (Forrás: http://imgsrc.baidu.com/baike/pic/item/00a827010e2a811d7bec2c0d.jpg)

Tibeti farkas (Canis lupus laniger)
A szürke farkas eurázsiai alfaja. Tibet, Délnyugat-Oroszország, Kína, Mandzsúria, Mongólia, Bhután, Nepál és a Himalája térségében él. Canis lupus chanco néven is ismert. Közepes termetű, bundája szürke, a hátán, a homlokán és a farok végén fekete árnyalattal, de előfordul világos színváltozatban is. Alkata egy karcsú németjuhászra emlékeztet. Száraz, nyílt vidéken és nyitott felföldeken élnek, pl. (Altitude 16,500 láb magasan, a Tibeti fennsíkon). Nem területtartó, vándorló életmódot folytat. Nyújtózás (Forrás: http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://i1.treknature.com/photos/8727/tibetan_wolf01.jpg&imgrefurl=http://www.treknature.com/gallery/Asia/India/photo185950.htm&usg=__ta9rCT-6JulI8MS-uDNhYXtjINo=&h=600&w=800&sz=138&hl=hu&star Tibeti farkasok (Forrás: : http://bp0.blogger.com/_gGLVL4FJpmM/SH-V-CDfpyI/AAAAAAAAA-M/P9CfQyDjpKo/s1600-h/lobo+tibetano.jpg)

Tundra farkas (Canis lupus albus)
A szürke farkas eurázsiai alfaja. 1792-ben Robert Kerr írta le, mint külön alfajt. Finnországtól Kamcsatkáig terjedő tundrán él. A legnagyobb termetű farkasalfaj, az orra hegyétől a farka végéig 220 cm-re is megnőhet. Tömege 50-63 kg, marmagassága 70-95 cm. Szőrük fehér, vagy szürkés, barnás, esetleg fekete színárnyalatú lehet. Átlagos élettartam fogságban 16 év. Táplálékuk elsősorban nagy testű növényevők, jávorszarvas, wapiti, karibu, bölény, pézsmatulok, havasi juh. Egy felnőtt farkas egyszerre akár 10 kg-nyi húst képes elfogyasztani. A párzási időszak március végén kezdődik, sokkal később, mint a többi farkasalfajnál. A nőstények kb. 5-15 napig tüzelnek, majd 63 nap vemhesség után 2-6 utódot hoz a világra. Mint a legtöbb farkasra, így a tundra farkasra is a vadászok jelentik a legnagyobb veszélyt. Oroszországban még a mai napig legálisan ki lehet lőni, egy elpusztított farkasért 190 dollár jutalmat fizetnek. Az orosz népmesékben a farkas az árulást jelképezte, így a farkasvadászat évszázadokon keresztül a falusi kultúra részét képezte. Ez a hozzáállás még máig is nagyon jellemző az emberekre.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk